2012. november 7., szerda

Kalapúr

Az illusztráció Simon Réka Zsuzsanna Kalapúr című meséjéhez készült.
Illustration for Réka Zsuzsanna Simon's story - Mr. Hat.



Nagypapa öreg zöld kalapja évek óta az előszobai fogason lógott. Szeretett itt pihenni, unalmában olykor elbóbiskolt, s a régi szép időkről álmodott. A bejárati ajtón beözönlő vendégek csevegése vetett véget ezeknek a varázslatos álmoknak.

Nagypapa fiatalkorában még a sarki fűszeresig sem ment Zöld Kalapúr nélkül. Együtt öregedtek meg, Zöld Kalapúr helyét egyszer csak Barna Kalapúr vette át. Barna Kalapúr fiatalosan erős, új, mogyoróbarna színű kalap volt. Nagymama ajándéka. Így aztán Zöld Kalapúr nyugdíjba vonult. A fogasra. Látott és hallott mindent, ezért nem volt túl unalmas nyugdíjassága. Csakhogy egy világot járt kalap nem tűrheti a semmittevést.

A vendégek indulni készültek. A nagy sürgés-forgásban senki nem vette észre Zöld Kalapurat, amikor egy cirkuszi szaltót végrehajtva megvált a fogason lógó kabáttársaktól, és kigurult az ajtón. Odakint dühösen fújt a szél. Vagy a szelek? Nem tudom, ugyanis a szelek (a kis, a középső, a nagy szél) néha együtt fújták a magukét. Főleg, ha mérgesek voltak. A szellő ilyenkor messzire elkerülte őket. Nehogy összeakasszák levegőbajuszukat. Zöld Kalapúr nem emlékezett ilyen szélfúvásra. Meg is ijedt egy kicsit, amikor a szél (vagy a szelek?) felkapta (vagy felkapták?), és úgy repült, akár egy tollpihe. A fák fölé emelkedett. Zöld Kalapúr sosem látta ilyen fentről a világot. Mosolygott is magában a sok furcsaság láttán. Az emberek ide-oda szaladgáltak, az állatok menekültek a szél (talán a szelek?) haragja elől. Pillanatok alatt kiürültek az utcák. Zöld Kalapúr csak nevetett, és röptében arra gondolt, milyen izgalmas és érdekes életük lehet a madaraknak.

A szelek (vagy csak a szél?) megunták a mérgelődést, elcsendesedtek. Zöld Kalapurat egy magas, dús koronájú gesztenyefa legfelső ágára tették le. Kalapúr nem ellenkezett, tetszett neki a kilátás. A fával szemben egy kék, sokablakos, vidám iskola állt, füves udvarral. Az iskola szomszédságában egy játszótér, mászókákkal, csúszdával, homokozóval és hintákkal. Zöld Kalapúr örült a gyerekseregnek, a csetlő-botló apróságoknak, de igencsak elfáradt. Alig hunyta be a szemét, el is aludt. Kalapúrból fészek lett, rigóotthon. Azóta is ott ül büszkén a fa tetején, óvja a kisrigókat.


© Simon Réka Zsuzsanna
© Pap Kata